Terepasztal szintkülönbségek, avagy mekkora is legyen/lehet egy emelkedő, szerintünk, vagyis a G-OLD Vasútmodell építésében!

Nem telik el hét, hogy ne kerülne szoba egy épülő terepasztalon az emelkedő kiépítésének kérdése. Általánosságban elmondható, hogy a teljesen sík asztaltól csak szebb létezik. Ebből adódóan ki több, ki kevesebb emelkedőt tervez a készülő asztalába.  Itt merül fel néhány ezzel kapcsolatos kérdés: hogyan, mekkora lehet, mennyit is emelkedhet stb. Megrendelőink, illetve tanácsért hozzánk forduló ügyfelek nagy része előszeretettel fordul segítségért olyan modellezőhöz, aki épített már ilyet illetve az átlagnál nagyobb tapasztalattal rendelkezik e téren. Sajnos hobbit frissen kezdő modellezők gyakran esnek abba a hibába, hogy a legegyszerűbb megoldást választják és felteszik az emelkedés építéséről kérdésüket valamelyik érintett fórumra, ahol aztán az önjelölt szakértők hada /nagy tisztelet a kivételnek / azonnal ellátja minden féle jó tanáccsal. Merthogy, akinek a saját asztalán lévő emelkedőn felmegy a mozdonya az tuti jó lehet csak. Sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet. Erről írunk most kicsit részletesebben, a saját tapasztalataink alapján.

Kezdésként gyorsan meg is állapíthatjuk, hogy az ajánlott /gyári/ legnagyobb emelkedés mértéke 3-4%-ban van megadva. Azaz méterenként 3-4cm-t emelkedhet a pályánk. Tervezéskor mindenképp erre szükséges koncentrálni. Kisebb természetesen lehet, feltéve, hogy nem spirált építünk. Igen ám, de sajnos a legtöbb asztal tervezésénél ezt az értéket nem tudjuk tartani a korlátozott hely híján, így meredekebb emelkedőt vagyunk kénytelenek építeni. Itt vetődik fel a kérdés meddig mehetünk el az emelkedés mértékével, azaz hány százalék lehet a legnagyobb érték!

Több összetevő együttese határozza meg egy asztalon az emelkedés maximális mértékét. Az egyik szempont az emelkedőn közlekedtetni kívánt szerelvények átlagos hossza. H0 mérteben egy átlagos mozdony és három-négy személykocsi az alap, ami így nagyságrendileg 120-150 cm szerelvénynek felel meg. Ehhez kell kalkulálni még esetlegesen a kocsikban lévő kerék áramszedőket is, mert nem kevés ellenállást váltanak ki gördülés közben, pláne, ha nem éppen a leg optimálisabb a kivitelezése. Minél hosszabb a szerelvényünk annál kevésbé ajánlott a 4% értéket meghaladni. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy egy 2-2,5 méteres szerelvény 4% feletti emelkedőn biztosan el fog vérezni, vagy éppen annyira megterheli a mozdonyunkat, hogy annak üzemórája meglehetősen le fog csökkenni.

A másik óriási jelentőséggel bíró szempont az emelkedőn alkalmazott ívek sugarának mértéke. Sokan kényszerülnek hely híján kisebb ívek alkalmazására. Kisebb íveknél – Piko R1 (360mm), Peco R1 (371mm), Roco R2 (358mm). Ezen az íven már elmondhatjuk, hogy teljesen síkban, optimálisan lefektetett vágányzat mellett is számolnunk kell kompromisszumokkal, azaz szűk lesz és síklást eredményezhet hosszabb mozdonyoknál /például a közismert Gigant/. A legtöbb gyártó minimálisnak megadott ívsugár mérete laboratóriumi körülmények közt értendő. A legtöbb esetben a valóság ettől eltérő! Ebből kiindulva az előírt emelkedésen növelni már egyáltalán nem ajánlott. Ennek oka abban rejlik, hogy az ívben szerelvényünk kicsit „megfeszül”, ami komoly ellenállást fejt ki a gördülésben azaz a mozdonyunk kereke elvesztheti a kellő tapadást és így „kipörög” a kereke, nem fogja tudni felhúzni a kocsikat. Ehhez ráadásnak számolhatunk még a tapadó gyűrűk sűrű cseréjével is. Új tervezésnél/építésnél ezt az ívsugár méretet (R1), erősen ajánlott teljes mértékben elkerülni.  Mi a G-OLD Vasútmodellnél, ha csak lehetséges R3-as ív alatt és 2,5-3%-os emelkedésnél nagyobb mértékkel, ha csak lehet nem tervezünk!

Egy harmadik szempont még, hogy emelkedőnk milyen hosszú lesz. Rövidebb emelkedőket leküzdhetnek mozdonyaink sok esetben lendületből is, tehát 6-7% is működő képes lehet. Fontos azonban megemlíteni az átlagosnál meredekebb kivitelezéssel együtt járó hátrányokat is. Először is ez már szabad szemmel sem realisztikus, pláne nem szép látvány, valamint az emelkedés elején és végén – „a töréspontokon” – számolnunk kell a szerelvények állandó szétakadásával is.  Hosszabb emelkedőn, mint például egy spirál ott ez nem mondható el. Amennyiben félkörnél nagyobb az emelkedés hossza ott a fizika már erősen jelen lesz és mozdonyunk lendülete is teljesen elfogy. A fentebb említett szerelvényünk egy teljes körös emelkedőn már nem tud optimálisan felmenni, ha az emelkedés mértéke 4% fölötti. Tervezéskor fokozottan figyeljünk arra, hogy a szintek közti különbséget minimalizáljuk, amennyire csak lehet. Szintek között 1-2 cm csökkentés óriási mértékben javítja a meredekség fokát.

És még egy szempontot érdemes meg említeni, az pedig a használni kívánt mozdonyaink. Nincs két egyforma mozdony, sem súlyban, sem tapadógyűrűs kerekek számában, sem pedig hajtott kerekeket illetően. Ezért az írásunk kizárólag nagy általánosságban alkalmazott esetekről szól. Ha a fent említett kritériumok teljesülnek, bízhatunk abban, hogy az asztalunk megfelelően fog működni az emelkedők tekintetében.

Reméljük, hogy a G-OLD Vasútmodell / Baranyai Tamás & Kicsi Medve Joó István / ezzel a néhánysorral segített a tervezésben és megvalósításban.

Kicsi Medve Joó István